Bizonyára Ti is várjátok már a szép, napos, „zsenge” időt, én már nagyon reménykedem a szép, korai tavaszban.
Végre túljutottunk a tél nagy részén, januárt már feledjük, februárt köszöntjük!
Időszerű volt, hogy készítsek néhány gyertyát :)
Februárt nevezték régen Böjtelő havának, a Böjt első havának, „Fagyhó”-nak, Jégbontó havának, Hal havának, Gyertyaszentelő havá-nak is.
Február másodika időjósló nap, több népi megfigyelés is kötődik hozzá, hagyomány, hogy ezen a napon szedték le a karácsonyfát.
A legismertebb néphagyomány szerint, ha február 2-án a medve előbújik a barlangjából, és ha meglátja az árnyékát (süt a nap), akkor visszabújik még aludni, mert még hideg lesz, a hideg hosszú időre itt ragad. Ha az idő borús, hideg, árnyékát nem látja, azt jelenti, hogy már lassan vége a télnek.
Amikor még kezem-lábam pici volt, és már lehetett tudni, hogy az a hatalmas medve biztosan kinn marad, és a télnek „fuccs”, hamarosan jön a jó idő, mindig megkérdeztem az én Mamámat, hogy ugye már nem sokára lesz a „holló mossa a fiját” nap is. (Erről majd a napján írok többet)
Van egy népi mondás, amit én mindig így hallottam, jelentését így magyarázták:
Gyertyaszentelőkor inkább a farkas ordítson (farkasordító hideg legyen), minthogy a nap süssön!
Ha február másodikán jó idő van, akkor későn tavaszodik, nem lesz jó a termés.
1971 –től a vizes élőhelyek napja is február másodika.
Mi keresztények a Gyertyaszentelő Boldogasszony napját ünnepeljük.
Ezen a napon a katolikus templomokban gyertyát szentelnek.
A gyertya az emberi természetünket jelképezi, azért szenteljük meg (a pap által), hogy az Isteni Fény kiáradjon és eltöltsön bennünket.
József és Mária az előírás szerint, ez alkalommal mutatta be áldozatként a két gerlicét vagy galambfiókát.
Vallási előírás szerint ekkor szentelték az Úrnak a család elsőszülött fiát, Jézust.
A Kivonulás könyve előírja az elsőszülött bemutatását és megváltását a templomban.
A szentmise a gyertyák megszentelésével kezdődik, majd a gyertyás körmenet következik.
A szentelt gyertya egyike a legrégibb szentelményeknek.
A Pray-kódex szerint a magyar középkorban ezen a napon először a tüzet áldották meg, és ennél a megszentelt tűznél gyújtották meg aztán a gyertyákat.
"A szentelt gyertya végigkíséri, oltalmazza a hívő embert egész életén át."
A Biblia alapján a Logosznak, a Világ Fényének szimbóluma, a keresztény szimbolikában Krisztus jelképe. A gyertya is semmivé válik, megsemmisül, miközben fényt ad, miként az Üdvözítőnek is meg kellett halnia, hogy az embereket megváltsa. A láng, a kanóc és a viasz egysége a szentháromságot testesíti meg.
A magyar néphit úgy mondja, hogy a mennyországban mindenkinek van egy égő gyertyája, ameddig az lángol, addig él az ember. A gyertya végigkíséri az embert az életen, a keresztelő alkalmával éppoly jelentős, szimbolikus szerepet játszik, akárcsak a haldokló mellett vagy a ravatalnál.
Temessük a telet, örüljünk a fénynek, a röpke szikráknak, ami egy kellemes séta alkalmával melengeti a lelkünket, és ne felejtsük el a közeledő farsangi előkészületeket sem!
Legközelebb beavatunk családunk titkos pampuska receptjébe, és természetesen várjuk a különféle farsangi finomságok általatok legkedveltebb receptjeit is!
Fánkra fel! ;)
