A május az egyik kedvenc hónapom! 

Májusban már "felébredt" a természet, madarak ébresztenek reggel, és vidám énekükkel egész nap dicsérik az életet. Csodás virágok nyílnak és ajándékoznak meg pompás illatukkal. Aztán néhány hét, és búcsút inthetünk ennek a kedves, szívet, lelket melengető varázsos illatpompának.

Hogy átmenthessünk belőle a "szűkösebb" napokra, különféle praktikákat kell kitalálnunk. A következőkben megosztom veletek az én jól bevált receptjeimet. 

Illatos orgona szörp

Hozzávalók:
1 marék orgona virág
3 dl víz
30 dkg kristálycukor, vagy 15-20 dkg méz
1 mokkás kanál, vagy 0,5 teáskanál citromsav
Az előkészítés igen fontos!
A virágot megtisztítjuk a szárától, a legkisebb zöld részeitől is.
A cukrot, a vízzel felforraljuk és hozzáadjuk az orgona virágot. 5-6 percig a levet gyöngyözve hagyjuk melegedni (ne forrjon), míg a virág színe szürke nem lesz. Leszűrjük, s a forró léhez hozzáadjuk a citromsavat.
Üvegekbe töltjük és száraz dunsztba rakjuk 1-2 napig hagyjuk ott, amíg ki nem hűl.
Kétfélét készítettem. A sötétebb színűek dupla mennyiségű virágot tartalmaznak.

Az orgona zselé készítésénél is hasonló módon árunk el, csak a végén sűríteni kell. Ezt megtehetjük zselésítő szerekkel, pektinnel, agar-agarral...

Az illata és íze igazán megéri a fáradtságot!

Holló mossa a fiát!

Nem vicc, húsvét előtt, minden évben „holló mossa a fiját!”

Van, még néhány nap, ami a keresztény ünnepek egyik legnagyobb és legszebb ünnepe előtt vár ránk. Itt a „Nagyhét”!

Aki még a tavaszi nagytakarítással nem végzett, az még bepótolhatja. Bár nagyanyáink intése, - „nagyhétre mosást sose haggyá, mer mindég szeles az idő!” ma is igaz.

A 40 napos böjti időszak, és a környezetünk rendbe tétele, a tavaszi nagytakarítás után kívül, belül megújulva, lelkileg felfrissülve várhatjuk az ünnepet.

Ezt az ünnep mindig más időpontra esik.

Honnan tudjuk, mikor kell ünnepelni? Március 21.-e után az első telihold és az utána következő első vasárnap lesz a Húsvét. Azért tudjuk, hogy akkor, mert a biblia szerint az ekkor ünnepelt zsidó Peszach első napján tartóztatták le Jézust. Az úgynevezett Utolsó Vacsora alkalmával. Jézus és a tanítványai a Peszach előestéjén szokásos Széder estet ünnepelték meg, megtörve az élesztő nélkül sütött kenyeret (maceszt) és megitták az előírt több pohár bort.

Nagycsütörtök

Nagycsütörtökön „a harangok Rómába mennek”, - elhallgatnak a templomok harangjai, és Rómában gyászolják Jézust. Szokás volt ilyenkor kereplővel zajt kelteni, ezzel helyettesítették a harangokat. Liturgikus szokás a nagycsütörtöki lábmosás. Általában magas rangú egyházi személyek mossák meg ilyenkor tizenkét szegény ember lábát. Elterjedt szokás a nagycsütörtöki a virrasztás, annak emlékére, hogy Jézus az olajfák hegyén virrasztott.

Néphagyomány:

Egyes vidékeken zöldcsütörtöknek is nevezték, mivel ezen a napon zöld növényekből készült ételeket főztek (sóska, spenót), a bő termés reményében.

Nagypéntek

Jézus „Nagypénteken” halt kereszthalált. A keresztények körében a bűnbánat, a mély gyász és a szigorú böjt napja. A templomokban a liturgia része az oltárfosztás. Az oltárokat letakarják, díszeiktől megfosszák, a harangok némák. Ezen a napon a passiójátékok, világszerte ismert szokások. Rómában a Pápa közreműködésével elevenítik fel a keresztút stációit.

Néphagyomány:

Nagypénteken napfelkelte előtt, de legalább is kora reggel friss kútvízzel vagy patakvízzel kellett mosakodni, hogy védjen a betegségek ellen. „Holló mossa a fiját!” A lányok a kútnál mosakodtak, hogy ne legyenek szeplősek. Ezen a napon már „nagy munkát” takarítás, mosás... nem végeztek.

Ezt a hajnali vizet aranyvíznek nevezték. Az állatokat is kihajtották a patakhoz itatni, és le is fürösztötték őket, hogy ne legyenek betegek. Szokásban volt a határjárás, határkerülés is. Ilyenkor a férfiak a templom előtt gyülekeznek, csoportosan mennek a határba, ahol kerepléssel űzték el az ártó erőket a földekről.

Nagyszombat

Ezen a napon készítették el az ünnepre szánt ételeket, de csak a „feltámadási mise” után ettek belőle. A 40 napos böjt, vége és újra megszólalnak a harangok. A Nagyszombati esti misén Jézus feltámadását ünnepeljük, és ekkor van a tűzszentelés is. Katolikus templomainkban a gyertyákat a megszentelt tűz lángjáról gyújtják meg. Az új tűz gyújtása a remény szimbóluma is.

A húsvéti szertartásokhoz kapcsolódik az ételszentelés szokása. A sonkát, húsételeket, tojást, kalácsot a templomban megszenteltették.

Néphagyomány:

A megszentel ételeknek ezután mágikus erőt tulajdonítottak. A morzsából vittek az állatoknak is, hogy egészségesek maradjanak, és jól szaporodjanak. Bizonyos helyeken, a sonka csontját a gyümölcsfára akasztották, vagy a földekre vitték a jó termést remélve.

Húsvét vasárnapján a kereszténység legnagyobb ünnepét, Jézus feltámadását ünnepeljük.

Húsvét Hétfő

Húsvét hétfő a magyar népéletében a locsolkodás napja. A szokás alapja a víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit, mely aztán formát váltott, és a kölnivízzel való locsolás maradt meg napjainkig. A lányok régen hagymahéjjal, céklalevével, dió főzettel festették a tyúktojásokat, hogy fényes legyen szalonna darabkával, törölték át. A legények verssel készültek erre a napra. A falvakban, egykor kútvízzel, vödörből locsolták le a lányokat, egyes vidékeken a patakban megfürösztötték őket, sajnos, ha hideg volt húsvétkor, akkor betegség is, származhatott ebből. A locsolókat tojással, pálinkával, lepénnyel kínálták meg. A lányos háznál a fiúk „zakójára” illatos virág kitűző került.

Húsvét Kedd

A lányok, asszonyok locsolkodós napja. Ezen a napon a fiúkat locsolták meg, sokszor csellel, különféle trükköket kitalálva. Főként azokra a fiúk, férfiak számíthattak rá, akik az előző napon „kicsit” túlzásba estek a locsolkodást illetően.

Csodás, tartalmas ünnep elé nézünk. Változatos programok, sok finom étel és még több televízió műsor csábít bennünket az ünnepek alatt is. Egy valamiről azonban ne feledkezzünk meg! – Egymásról. Az örömteli együttlétről, az egymásra figyelésről, s ha még nincs saját „népszokásunk”, sosem késő egyre szert tenni, amivel meghittebbé, emlékezetesebbé tehetjük ünnepeinket.

Áldott Húsvéti Ünnepeket!

Minden évben, így tavasz táján sokat halljuk, mennyire fontos a friss zöldségek, gyümölcsök fogyasztása, mert ezzel megelőzhetjük a tavaszi fáradság kialakulását. De az már tény, hogy ezeknek a zöld-féléknek a tápanyag tartalma nem megfelelő.

De hát akkor mégis mit tegyünk?

A friss primőr zöldségek fogyasztásától nem kel megfosztani magunkat, de kiegészíthetjük a falusi ember régi praktikáival. Azért mindennek meg van a maga ideje. Epret, szedret... akkor eszem, amikor nálunk, terem. 

Szóval, lészen az ember régen. Mindent evett, ivott, amit megtermelt, el tudott készíteni, vagy cserével hozzájutott, s mindent mértékkel. Gyűjtötte és használta  az erdők mezők kincseit. Ősszel bogyókat, gyümölcsöket gyűjtött, tavasszal vizet fakasztott a nyírfa oldalából, s "viriccsel" oltotta szomját. (Egy évben egyszer van erre lehetőség, néhány hétig.)  Zsírral főzött, de távolról sem ismerte a hidegen préseltet. Évente télen egy disznót vágott, amit a következő szüretig a családjával elfogyasztott, ekkorra felnőttek a tavaszi keltetésű baromfik, libák, kacsák csirkék... ők következtek.  Ebből is adódik, hogy húst hetente egyszer evett, általában vasárnap, igaz ezt változatosan, ....mikor mi került sorra. :) Hétköznap kolbászt, szalonnát evett, ezt tette az ételbe is.  Pincéjében, még tavaszra sem fogyott el a megtermelt káposzta, krumpli, répa, petrezselyem, cékla, fekete retek az állatok számára termelt tarlórépa. Padlásán füstölt hús, kolbász, vöröshagyma, bab, mák....Kamrájában lekvárok, befőttek, mézek, aszalványok, gyógynövények sorakoztak. Olyan hegyi falucskában ahol még 1910-ben, összesen egy almafa volt a "falukertyin",  azt is még zölden leették a gyerekek, a  gyümölcsöt nagyon megbecsülte. Almát, körtét romlékonysága miatt "szem előtt" tartotta. A kertből leszedett, a gondosan válogatott alma a hideg hálószobában, az ágy alatt várta, hogy asztalra, vagy a gyerek markába kerüljön! :) Gyerekkoromban nagyon szerettem a nagyszüleim hálószobáját, finom, kellemes friss illatuk miatt. Nyáron a napon szellőztetett dunnák és párnák illata, ősztől az édeskés alma illata segített álomba. 

Minden megtermelt jóért nagyon megdolgozott, folyamatos fizikai munka, (nem edzőtermi) se szabadnap, se vasárnap. Nehéz, de mégis emberibb életet élt, mint sokunk mostanság.

Mai világunkban, sokan álmodozunk valami hasonlóról, mint ahogyan ükanyáink, vagy nagyszüleink éltek, de addig is, míg megvalósítjuk ezen álmunkat, éljünk néhány praktikával, ami hasznunkra válik.

Nagyapám így szerette

Reggelihez, ebédhez, de ekkor is, ha "csak úgy" megéhezett, egy darabka szalonnához zsíros kenyérhez, bármi ilyesféléhez, sok hagyma, (akár vöröshagyma, akár fokhagyma), vagy sok fekete retek, s ha fekete retek nem volt, reszelt tarlórépa, vagy savanyú káposzta, de az alma sem hiányozhatott. (Nem emlékszem, hogy küszködött volna valaha is influenzával.) Vallásos ember lévén, böjti napokon sokszor láttam kenyeret, vöröshagymát enni egy kis sózás után.( A hagyma makacs szagától nehéz megszabadulni, de pl.: egy kis zeller szár rágcsálás ez megoldja.)

A savanyú káposzta igazi kincse volt régen az embereknek. Mindent felhasználtak a hordóból. A savanyú almát...csemegének, a levét megitták, a káposztáját, meg ki mint szokta, főzte, sütötte. Az én nagyapám nagyon szerette a káposzta levéből készült mártást. Ennek a receptjét osztom meg veletek:

Omácska hozzávalói:

kb.5-6 tányérhoz

1 liter szűrt savanyú káposzta lé

3-4 evőkanál sima liszt

10dkg füstölt kolbász

10dkg füstölt szalonna

A káposzta levet ízlés szerint felhígítjuk vízzel /ne maradjon nagyon savanyú, mert melegen az íze erőteljesebb lesz /, és egy edényben felforraljuk.

Közben a 3 kanál lisztet, kb.:  ½ liter vízben csomómentesre keverjük, majd a forró léhez öntjük. Kevergetve, mártás sűrűségűre főzzük.

A szalonnát kockákra vágjuk, és kisütjük, hozzá tesszük az apróra vágott kolbászt és megpirítjuk.

A mártást megszórjuk a ropogós szalonna, kolbász keverékkel, és friss kenyérkockákkal tálaljuk.

Jó étvágyat!

 Kérdezheted, hogy ugyan miért is vacakolnál vele, amikor a boltokban készen megkapod?

Egyrészt, azért, mert

az elkészítése könnyebb mint gondolnád!

Másrészt, mert készíthetjük finom, magyar termelői tejből, amit ismerőstől vásárolhatunk, vagy mondjuk a piacon. Ezzel is támogatva a magyar termelőket.

Aztán itt van az ár kérdése, ami valljuk be, igen komoly érv, ami az elkészítés mellett szól.

Az árkülönbség jelentős,

igazán érdemes egy félórát rászánni a joghurt házilag való előállítására.

Emlékszel mennyiért veted legutóbb a boltban?

Ráadásul tudom, hogy amit én készítek, abban biztosan nincs semmi olyan adalék, ami oda nem való

De nézzük hogyan készül a finom, egészséges aszalt szilvás joghurt házilag!

Hozzávalók:

1 liter tej 

az ismerős tehenes gazda, a tejnek literjét 180 forintért adja (a piacon is kapsz ennyiért), ami garantáltan jó minőségű 

1 pohár natúr joghurt, ami 150 ml kb 95 forintba kerül (érdemes jobb minőségűt venni)

10 dkg aszalt szilva ha nincs saját aszalású, akkor boltban beszerezhető (kb 300-450.-ft), vagy kérsz tőlem!  :)

Sűrű kevergetés közben főzzük kb. fél órán át 80-90 fokos hőmérsékleten a tejet.  Nem kell forralni! Miután kéz-melegre (35 fokra) hűlt, zárható tetejű edénybe (lehetőség szerint, ez ne legyen műanyag), vagy egy nagyobb csavaros tetejű üvegbe töltjük át, de hagyjunk kinn belőle,  kb. 1-1,5 decit, amiben majd elkeverjük a boltban vásárolt natúr joghurtot . Csomómentesre keverjük, és bele öntjük az edénybe, amit le zárunk és jól össze rázzuk, vagy jól át dolgozzuk, kézzel, robotgéppel, amink van!

Az edényt tartalmával együtt meleg száraz dunsztba tesszük (melegített takaróba csavarjuk) meleg helyen, (optimális lenne a 30-35 fok)tartjuk, 10-12 órán keresztül. És kész a joghurtunk, betehetjük a hűtőszekrénybe. A következő adag készítéséhez már a saját joghurtunkból vehetünk oltó anyagot.

Az aszalt szilvát 1 liter vízben megfőzzük és kihűtjük. Ledaráljuk, vagy robot géppel aprítjuk. Nem pépesítjük!

A joghurtot és a gyümölcsöt összekeverjük, ha ízlésed kívánja édesítheted még. Legalább 1 órára hűtőszekrénybe tesszük.

A megmaradt szilvalé nagyon finom, édes. Sokat inni azonban nem szabad, mert hasmenést okozhat különösen kisgyermekeknél. Ha készítünk hozzá fekete teát és kb. 50-50 százalékban keverjük, nagyon finom gyümölcs teát fogyaszthatunk!

Jó étvágyat!

Ki volt hát ez a Valentin, azaz Bálint? Valójában, nem egy, hanem két azonos nevű személyről van szó. Mindketten a 3. században lettek vértanúk. Az egyik római pap volt, a másik a Rómához közeli Terni város püspöke. Feltehetőleg az előbbi, a 269. február 14-én kivégzett római pap lett a szerelmesek védőszentje, akinek szokása volt, hogy a római ifjú házaspárokat, saját kertjéből szedett virágcsokorral örvendeztette meg.

A Bálint-napnak pogány gyökere is ismert. Az ókori Rómában február közepén tartották Lupercus pásztoristen napját, és ilyenkor „szerelmi-sorshúzással” boronáltak egymáshoz párokat. Az egyház e szokás helyett Szent Bálint személyében kívánt védőszentet adni a házasságra készülőknek. Gelasius pápa 496-ban rendelte el, hogy Szent Bálint napját február 14-én ünnepeljék. Így vált a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé a 14. századtól Angliában és Franciaországban. A 19. században már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak a szerelmesek ezen a napon. A II. világháború után Németországban elterjedt, hogy a szerelmesek virággal köszöntik egymást „Valentinkor”. Az utóbbi években pedig nálunk is hódít Valentin, mint profán ünnep.

A szerelmesek, a jegyesek és az epilepsziások védőszentje a magyarországi svábok körében igen népszerű volt. Ábrázolása a hazai németség templomaiban gyakori volt. Bálint/Valentin freskó ékesíti ma is a baranyai Töttös Szent Erzsébet-templomának mennyezetét, és a közeli Bolyban áll Magyarország mai területén az egyetlen Szent Bálint tiszteletére szentelt kápolna.  Forrás: uj.katolikus.hu 

Február 14-hez számos néphiedelem fűződik.

Ezek szerint ekkor tartják menyegzőjüket a madarak, párosodnak a verebek.

A Bálint-napi időjárás szerint, ha száraz hideg az idő, jó termés várható. A férfinép szerint az ekkor ültetett facsemete bizonyosan megered. A gazdaasszonyok jó alkalomnak tartották ezt a napot a kotlóstyúk-ültetésre. 

Az előző bejegyzésben kicsit elidőztünk a konyhában......, és most is ott folytatnám, kicsit másképpen.

Bizonyára nektek sem mindegy, mi kerül az asztalra, a szép teríték a kiegészítők a kedvünket is jobbá teszik, s az étel is jobban ízlik.

Néhány só és bors szórót készítettem a napokban.

Ezek a kerámia só-bors szórók, zsinór technikával lettek csinosabbak.

Továbbiakat találsz a Kata-Portéka facebook oldalamon.

Közeledik az év legromantikusabb napja, erre gondoltam, amikor elkészült ez a "befőtt".

Egy kis "Szeretet csemege", 50-60 db szép szerelmes idézettel,vallomással.

Ezen a szerelmes "csemegén" kívül, készül még " Szeretet csemege" boldogságról, barátságról,életről, szeretetről szóló idézetekből, közmondásokból is. Kérésedre bele kerül a Te általad kért , személyes üzeneted, idézeted.

Ígértem egy olcsó, mégis nagyon finom fánk receptet.

No ilyet én csak mások által leírt receptekből tudok :) olyat meg találtok eleget! :)

Nálunk nem volt ismeretes a fánk megnevezés sokáig, de pampuskát azt sűrűn sütöttek az asszonyok, mert gyorsan elkészült, egy "erősebb" tartalmasabb leves mellé bármikor elkészítették.

A Pampuska készítési módját Mamámtól és Édesanyámtól tanultam.

Érdekessége, hogy nem kell hozzá tojás. 

Amikor megakartam tanulni, hogyan is megy a pampuska csinálás, Mamám mindig azt mondta, "figyelj". Többszöri alkalommal rájöttem, ebből nem lesz recept, ahogy elgondoltam. El kell lesnem, ha mégoly egyszerű eledel is. 
Próbáltatok már úgy megfigyelni dolgokat, hogy mikorra feleszméltetek, már kész is volt? No én többször is jártam így Mama konyhájában, de Édesanyáméban is.

Mert ugye ami gyorsan mehet, azzal minek húzni az időt!

Aztán végül is mindig megkaptam a vágyott étel receptjét. 

A pampuska receptjét körülbelül így:

A lisztet behozzuk a kamrából már 1-2 órával előbb, mert keltet (kelt tésztát) készíteni nem jó hideg lisztből. A többi hozzávalód se legyen hideg, mert nehezen kel a tészta.

"Mindég a tejet langyosíjjuk meg leghamarább, oszt felfuttatjuk benne az élesztőt".....persze, kell bele egy kis cukor -mutatja- "ennyi e", és már a tejben olvadozik a fehér csillám kupac.

Közben a lisztet.......  Nagy lisztes fémdobozából már ki is szórta, amennyit gondolt, aztán sóz, morzsol, kezével lassan keveri össze a hozzávalókat. Még egy kis liszt, meg még egy kicsike.......A nokedli állagú tésztát kézzel jól kidolgozza, egy marék liszttel megszórja a tetejét. Elővesz egy tiszta konyharuhát, amit csak ilyen célra használt, és leterítette. Ha fűtve volt a konyha, ott kelesztette, ha melegen sütött a nap, a napra tette. Ha se tűz, se nap nem állt rendelkezésre, a dunnába hajtotta be kelesztés céljából.

Hogy mennyi az a maréknyi, mennyi az a kicsike liszt, én már kitaláltam, Íme a pontos recept:

0,5 kg sima liszt, 1 kanál zsír – kb. 7dkg, vagy 10-15 dkg margarin, esetleg olajjal, zsíral is helyettesíthető,(zsírból 7-8 dkg) 3 dkg élesztő, 3 dl tej, 2 ek cukor, 1-2 csipet só

Elkészítése
A tejet meglangyosítjuk, beletesszük a cukrot, olvadásig elkeverjük, majd az élesztőt ebben a tejben felfuttatjuk.

A lisztet a sóval összekeverjük, elmorzsoljuk a zsiradékkal. Ezt követően hozzáadjuk az élesztős keveréket, és jól összedolgozzuk. „Olyan” nokedli sűrűségű tésztánk lesz, melyet meleg helyen dupla méretűre kelesztünk.

A tésztát ujjnyi vastagságúra nyújtjuk, és köröket szúrunk ki belőle, lekvárral is tölthetjük. Forró olajban aranybarnára sütjük. Porckorral, lekvárral tálalhatjuk, de ezek nélkül magában is finom.

Ha jó a tészta, elég forró az olaj sütés közben, könnyű szalagos fánkot készítettünk.

Jó étvágyat!

A receptet még itt olvashatjátok: http://www.sokszinuvidek.hu/otthon-keszult/175-pampuska-a-palocok-farsangi-fankja 

Bizonyára Ti is várjátok már a szép, napos, „zsenge” időt, én már nagyon reménykedem a szép, korai tavaszban.
Végre túljutottunk a tél nagy részén, januárt már feledjük, februárt köszöntjük!

Időszerű volt, hogy készítsek néhány gyertyát  :)

Februárt nevezték régen Böjtelő havának, a Böjt első havának, „Fagyhó”-nak, Jégbontó havának, Hal havának, Gyertyaszentelő havá-nak is.

Február másodika időjósló nap, több népi megfigyelés is kötődik hozzá, hagyomány, hogy ezen a napon szedték le a karácsonyfát.

A legismertebb néphagyomány szerint, ha február 2-án a medve előbújik a barlangjából, és ha meglátja az árnyékát (süt a nap), akkor visszabújik még aludni, mert még hideg lesz, a hideg hosszú időre itt ragad. Ha az idő borús, hideg, árnyékát nem látja, azt jelenti, hogy már lassan vége a télnek.

Amikor még kezem-lábam pici volt, és már lehetett tudni, hogy az a hatalmas medve biztosan kinn marad, és a télnek „fuccs”, hamarosan jön a jó idő, mindig megkérdeztem az én Mamámat, hogy ugye már nem sokára lesz a „holló mossa a fiját” nap is. (Erről majd a napján írok többet)

Van egy népi mondás, amit én mindig így hallottam, jelentését így magyarázták:

Gyertyaszentelőkor inkább a farkas ordítson (farkasordító hideg legyen), minthogy a nap süssön!

Ha február másodikán jó idő van, akkor későn tavaszodik, nem lesz jó a termés.

1971 –től a vizes élőhelyek napja is február másodika.

Mi keresztények a Gyertyaszentelő Boldogasszony napját ünnepeljük.

Ezen a napon a katolikus templomokban gyertyát szentelnek.

A gyertya az emberi természetünket jelképezi, azért szenteljük meg (a pap által), hogy az Isteni Fény kiáradjon és eltöltsön bennünket.

József és Mária az előírás szerint, ez alkalommal mutatta be áldozatként a két gerlicét vagy galambfiókát.
Vallási előírás szerint ekkor szentelték az Úrnak a család elsőszülött fiát, Jézust.
A Kivonulás könyve előírja az elsőszülött bemutatását és megváltását a templomban.
A szentmise a gyertyák megszentelésével kezdődik, majd a gyertyás körmenet következik.

A szentelt gyertya egyike a legrégibb szentelményeknek.
A Pray-kódex szerint a magyar középkorban ezen a napon először a tüzet áldották meg, és ennél a megszentelt tűznél gyújtották meg aztán a gyertyákat.

"A szentelt gyertya végigkíséri, oltalmazza a hívő embert egész életén át."

A Biblia alapján a Logosznak, a Világ Fényének szimbóluma, a keresztény szimbolikában Krisztus jelképe. A gyertya is semmivé válik, megsemmisül, miközben fényt ad, miként az Üdvözítőnek is meg kellett halnia, hogy az embereket megváltsa. A láng, a kanóc és a viasz egysége a szentháromságot testesíti meg.

A magyar néphit úgy mondja, hogy a mennyországban mindenkinek van egy égő gyertyája, ameddig az lángol, addig él az ember. A gyertya végigkíséri az embert az életen, a keresztelő alkalmával éppoly jelentős, szimbolikus szerepet játszik, akárcsak a haldokló mellett vagy a ravatalnál.

Temessük a telet, örüljünk a fénynek, a röpke szikráknak, ami egy kellemes séta alkalmával melengeti a lelkünket, és ne felejtsük el a közeledő farsangi előkészületeket sem!

Legközelebb beavatunk családunk titkos pampuska receptjébe, és természetesen várjuk a különféle farsangi finomságok általatok legkedveltebb receptjeit is!

Fánkra fel! ;)